Egy kis jótanács mindig jól jön



Munkám során, amikor megkérdeztem a velem szemben ülőtől, hogy miben segíthetek, nagyon gyakran azt a választ kaptam: „Adjon tanácsot, mit csináljak!”. Néha, ha a helyzet megengedte, így reagáltam: „Ha megfeledkeznék magamról, és tanácsokat kezdenék osztogatni, akkor szóljon rám!” A jótanácsokkal ugyanis könnyen csapdába eshetünk. Aki kéri, az is, aki adja, az is.


Nézzük először annak az oldaláról, aki kapja! A depressziós ember bármi áron menekülne abból a légüres térből és tompaságból, amiben érzi magát. Vagy éppen ellenkezőleg, folyamatosan a problémáin rágódik, megállíthatatlanul pörögnek a gondolatai, ám mégsem nem jut előbbre, és ebből szeretne szabadulni. A változtatás vágya tehát megvan, a másoktól kapott ötlet reményteli kiútnak látszik. Egészen addig a pillanatig, amikor el kellene kezdeni megcsinálni. Energia ugyanis nincs hozzá. Az ismerős érzés és bénultság: nincs erő, nem megy. Így születik meg még egy strigula a kudarcok falán, és szégyenkezés amiatt, hogy „lám, még az olyan egyszerű dologra is képtelen vagyok, amit más kirázott a kisujjából.”

A másik oldal a jó szándékú ötletgazdáé, aki nagyon szeretne segíteni. Egész nap azon gondolkodik, mivel lehetne kimozdítani valakit a bajából, mi az, ami feldobhatná. Mindent javasol, ami neki eddig bejött, és azt is, amit ugyan nem próbált még maga sem, de valószínűleg bejött volna. Alig várja a pillanatot, amikor megtudhatja, hogy mennyire volt eredményes a javasolt módszer. Semennyire. Hiszen meg sem próbálta. Ezt könnyű folytonos visszautasításként értelmezni, vagy egy idő után elfáradni, és elveszíteni a türelmet.


Mit tehetünk? Amikor azt mondjuk valakinek, hogy „én a helyedben ezt tenném”, akkor ne magunkat képzeljük bele az ő körülményeibe, hanem az ő érzéseit a saját szívünkbe.


lelki egészség depresszió alapismeretek tünetek támogatás



mymoodpro

facebook

Szerző: Péntek Rita

Dátum: 2017.04.04. 17:11


mymoodpro program