Diliflepni




Belgyógyászhoz menni nem jó, de szükséges. Türelmesen várakozunk a többiekkel együtt, kis idő után azt érezzük, hogy már mindent tudunk mindenkiről, főleg a tüneteikről. Olyan nyavalyákat is megismerhettünk, amelyekről eddig nem is hallottunk, és olyanokat is, amikről soha nem is akartunk hallani. Egész más pszichiáterhez menni. Valamiért sokkal nehezebb. Sokan elmondták nekem, hogy szégyenkezve jönnek végig a gondozó udvarán, és rettegnek attól, hogy ismerősök megláthatják őket. Volt, aki előre kidolgozott egy tervet, hogy ha találkozik valakivel, akkor azt mondja, hogy itt dolgozik a barátnője, és hozzá ugrott be.

Miért érzi megbélyegzettnek magát az, aki nem belgyógyászati, hanem pszichiátriai gondokkal küzd? Miért fél elmondani az ismerőseinek, hogy mi a baja, miközben a vérvételi leleteinket még a közértben is megmutatjuk? Mi emberek, általában úgy működünk, hogy amit nem ismerünk, azt megpróbáljuk valami skatulyába berakni annak érdekében, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni és eligazodni a világban. A pszichiátria skatulyában felületes információk és aggasztó dezinformációk is vannak. Gyógyíthatatlan betegségek, súlyos függőséget okozó drogok, furcsán viselkedő, magányos emberek, elektrosokk.  A média sajnos nem sokat segít ezen. Ha valami családi tragédiáról tudósítanak, gyakran sokat sejtetően elhangzik az a mondat is, hogy „depresszióval kezelték”, mintha ez lenne a magyarázat arra, ha valaki ilyet tesz. Ez sajnos növeli azt a diszkriminációt, ami a pszichés betegeket éri, és ami ellen küzdenünk kell.

Nagyon fontos tehát arra törekednünk, hogy minden fórumon hiteles és jól érthető információkat közvetítsünk a depresszióról. Ha a skatulya nem is szűnik meg egyhamar, legalább tévhitek ne legyenek már benne!

lelki egészség depresszió alapismeretek tünetek



mymoodpro

facebook

Szerző: Péntek Rita

Dátum: 2017.03.27. 13:36


mymoodpro program