Nem vagyok kevesebb attól, hogy depressziós vagyok. Nem vagyok azonos a depresszióval!



A pszichés zavarokkal, diagnózisokkal kapcsolatosan még mindig rengeteg az előítélet és a stigmatizáció hazánkban. Amíg egy megfázással, derékfájással nem szégyelljük felkeresni a megfelelő szakorvost, jellemző, hogy a pszichés problémákat tabuként kezeljük. A szakemberek sokat tesznek ennek megoldásáért, de nincs könnyű dolguk. A pszichés zavarokkal és depresszióval kapcsolatos stigmatizáció az érintettek helyzetét nehézzé, problémássá teheti, de a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket!

Két részről okozhat ez gondot, egyrészt, hogy környezete gondolkodik ezekben a sztereotípiákban, másrészt, hogy Ön is úgy érzi, azonos a depressziójával.

A depressziós tünetei lehetnek egoszinton jellegűek, azaz saját lényével azonosnak élheti meg a tüneteket, úgy mintha személyiségéhez tartozó tulajdonságok lennének. Ez összetett állapot és veszélyeket rejthet, hiszen ha saját magával azonosnak éli meg őket, beindul egy védelmi reakció is: “ilyen vagyok, így fogadjatok el”. Így bezárja magát ebbe a bizonyos ördögi körbe. Holott az, hogy például örömtelen, nem volt mindig így, igaz? Próbáljon meg visszaidézni pillanatokat, élethelyzeteket amikor spontán nagyon jó volt a hangulata, tudott örülni apró dolgoknak. A kávé illatának, a reggeli nap fényének, annak, hogy jót beszélgetett a liftben az új szomszéddal. Képes tehát az örömre, de elképzelhető, hogy jelenleg az örömtelenség mint a hangulatzavar tünete megnehezíti életét. A tüneteket lehet kezelni, a zavaron lehet segíteni. Mekkora különbség az, ha így tekint a problémájára, mintha úgy nézi “rajtam már nem lehet segíteni, egyszerűen el vagyok rontva”.

Számos jó szándékú reakcióval ami érkezhet a családtól, barátoktól “annyi mindenki szeret…”, “nincs okod az elégedetlenségre…”, “mindened megvan, egészséges vagy…”… pont ellentétes hatást érhetnek el, mivel ilyenkor még inkább megélheti elszigeteltségét a környezetétől, azt, hogy nem értik és nem hallgatják meg, nem tudnak Önhöz kapcsolódni. A reménytelenség és kilátástalanság fokozódik.

Hasonlóan ellentétes hatást kiváltó jó tanács a “szedd már össze magad”, hiszen, ha tudta volna, valószínűleg már megtette volna. Egy ilyen felszólítással még több bűntudatot válthatnak ki Önből, és ez megerősítheti az egyébként is negatív énképét.

 

A családtagoknak érdemes megfontolniuk, hogy az említett jó szándékú tanácsokat elkerülve, szerettüket értő figyelemmel meghallgatva, érzelmeire visszajelezve (például: “Ez biztos nagyon nehéz lehet számodra, ahogy mesélsz, reménytelenséget érzek a szavaidban…”) adhatnak alapot arra, hogy biztonságban megélhesse, megértik és biztosítják támogatásukról. Akár elkísérhetik az orvosi vizsgálatra, ahol aztán a háttérben maradva, az irányítást nem magunkhoz ragadva támogathatják.

lelki egészség depresszió alapismeretek támogatás



mymoodpro

facebook

Szerző: Koday Zsuzsanna

Dátum: 2017.03.27. 13:33


mymoodpro program