A depresszió tünetei



Hogyan jelennek meg a tünetek a hétköznapokban, hogyan éli meg a depressziós a hétköznapi helyzeteket?

Ismerősek az alábbi gondolatok?


Gondolat
Tünet
„Semmi sem sikerül.”
alacsony önértékelés

„Sohasem lesz vége, nem fogom kibírni, ez így nem élet.”

reménytelenség
„Legszívesebben egész nap ágyban maradnék.”
fáradtság, anergia
„Minden idegesít, hamar kiakadok a kollégákra.”
ingerlékenység

„Hogy lehettem ilyen szerencsétlen,

csak az én hülyeségem miatt tartok itt.”

önvád

„Nem érdekel semmi. Korábban szerettem olvasni,

keresztrejtvényt fejteni stb., de most semmi sem megy.”

érdeklődés, öröm elvesztése

„A családom nem ért meg. Azzal piszkálnak,

hogy semmi bajom, minek búslakodom?”

elhagyottság érzése
„Gombócot érzek a torkomban, szorít.”
feszültség érzés

„Nincs értelme az életemnek, nem hiányoznék senkinek,

sőt a családomnak is jobb lenne, ha megszabadulnának tőlem.

Jobb lenne, ha meghalnék.”

reménytelenség, düh, öngyilkossági gondolatok

 

„Nekem semmi sem sikerül, mert buta, szerencsétlen és alkalmatlan vagyok. Mások bezzeg sikeresek, szorgalmasak és csinosak”. A depressziós gondolkodásmód egyik alapvető jellemzője, hogy a depressziós a sikertelenségét saját maga rossz tulajdonságainak, „esetleges” sikereit a szerencsének tulajdonítja. Például, ha egy vizsgáján kiválóan megfeleltre értékelik, azt annak tudja be, hogy jó fej volt a bizottság és szerencsésen húzott tételt. Természetesen, az élethez szerencse is kell, de kezdjen el gyanakodni, hogy valami nem stimmel az önértékelésével, ha csak a szerencsének tud hálát adni a sikeres vizsgáért, holott reálisan tekintve helyzetére láthatná: szorgalmasan tanult, sokat készült és végül ügyesen vizsgázott. Mások a sikerüket természetesen nem a szerencsének köszönhetik, ugye? Ők tele vannak jó tulajdonságokkal, különbek Önnél és természetes, ha jól teljesítenek…Ha náluk csúszik valami hiba a rendszerbe, akkor szó sincs alkalmatlanságról, csupán nem volt szerencséjük. Így kissé sarkítva, érzi-e az ellentmondást? Első lépésként fontos felfigyelni a negatív gondolatokra, azonosítani őket.

A kognitív terápiás szemlélet szerint a depresszióban a gondolkodási folyamatok zavaráról van szó, ami azt jelenti, hogy negatívan észleli önmagát, a külvilágot és a jövőt: ez a kognitív triád. Tringer[i] hozzáteszi, hogy lényegesek még az én és a fontos másik kapcsolatát övező, interperszonális viszonyokkal kapcsolatos negatív gondolatok. Ezzel a kiegészítéssel már kognitív tetrádról beszélünk. Mi történik ilyenkor? A valóság negatív észlelése az elsődleges, ami tovább erősíti a torz észlelést, így lesz ebből egy ördögi kör.

A viselkedését, érzelmeit nagymértékben meghatározza az a mód, ahogyan a világot önmaga számára értelmezi, leképezi. A viselkedést önmagában nem az inger határozza meg, hanem az Ön számára lényeges és hordozott jelentése. Itt mutatkozik meg a háttere, értelme azoknak a bölcselkedő idézeteknek, amik arra hívják fel a figyelmet, hogy nem az számít mi történik Önnel, hanem, hogy mit gondol róla, mit kezd vele. Azaz, milyen megküzdési stratégiákat tud mozgósítani!

Természetesen nem a szélsőséges, „túltolt” optimizmusról beszélek, hanem egy reális helyzet felmérésről. Azt, hogy másként tekintsen egy helyzetre, a pszichológia átkeretezésnek hívja. Ennek elindításához egy ún. realitás vizsgálatra van szükség, negatív gondolatai felülvizsgálatára. Azonosítani, megragadni és szétboncolni ezeket a gondolatokat, amik ahogy kikerülnek a fénybe, azonnal veszítenek romboló hatalmukból. Többek közt ezzel is kell majd foglalkoznia a terápiás folyamatban. Izgalmas útként is tekinthet erre, kihívásként!



[i] Tringer L. (1986) A depressziók kognitív szemlélete. Psych. Hung. 1:29-38

lelki egészség depresszió alapismeretek tünetek



mymoodpro

facebook

Szerző: Koday Zsuzsanna

Dátum: 2017.03.22. 12:53


mymoodpro program