„Bocs, de lemondom a mai estét."

Az átlagember (akiről persze tudjuk, hogy valójában nem létezik) számára általában kellemes élményt jelent egy kis kikapcsolódás a hétköznapok mókuskerekéből. Sokan vannak, akik tudatosan úgy szervezik az életüket, hogy rendszeresen jusson idő programokra, amikor feltöltődhetnek, és kis időre megfeledkezhetnek a mindennapi rutinokról. Ilyen lehet egy mozi, kirándulás, egy jó koncert, vagy baráti összejövetel, mindenkinek lelki alkata szerint.
Egy depressziós ember életéből lassan (szinte észrevétlenül) elfogynak ezek a programok. Halogatja, lemondja őket. Azt érzi, hogy még a korábban kedvelt időtöltésekhez sincs már se kedve, se ereje. Reggel talán még hősiesen eltervezi, be is írja a naptárába, aztán eljön az idő, és már csak azt a mérhetetlen fáradtságot érzi, amikor még a fotelből való felállás is nehéz. Nem lehet mást tenni, csak elhalasztani a programot. „Talán inkább majd máskor, amikor nem leszek ennyire fáradt."
Egy barátom mesélte el, hogy neki az a legnehezebb, ha társaságba hívják. Elképzeli, ahogy ott ül az ismerőseivel, és úgy érzi, hogy egy láthatatlan tompító-lassító-homályosító búra veszi körül. Nem tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, mert annyira lassúak a reakciói, hogy mire összeszedné magát, és kimondana egy mondatot, arra a beszélgetés már rég máshol tart. Szenved attól, hogy nem érez semmit, pedig emlékszik, hogy ilyenkor jókedvű szokott lenni. És szenved attól is, mi lesz, ha a többiekre is átragad a nyomott hangulata, és elrontja az estéjüket. Nem tud figyelni, és minden egyre rosszabb. A barátai most is hívják mindenhova, de úgy érzi, nem bír elviselni több kudarcot. Inkább kitalál valami kifogást, és otthon marad.
Az átlagembernek nehéz ezt megértenie. De nagyon fontos.
lelki egészség depresszió alapismeretek



mymoodpro

facebook

Szerző: Péntek Rita

Dátum: 2017.02.24. 13:21


mymoodpro program